hétfő, május 10, 2010

Kenya - learning journey

Kepek a kovetkezo linken:
http://picasaweb.google.dk/noradakos/Kenya2010LearningJourney#

Fonokunkkel es nehany munkatarsammal (graduate-ekkel) egy elkepeszto es feledhetetlen hetet toltottunk el Kenyaban. Hat ha mar a blogon megprobalok neha az erzekelesrol es a tapasztalasrol irni, akkor azt biztos allithatom, hogy ezen az uton minden erzekszerv maximumra volt hangolva!
Iden a fonokunk ugy dontott, hogy az oktatasra szant penzunket nem a Harvardnak vagy a Berkleynek "adomanyozzuk", hanem inkabbKenyaban tanulunk az elet dolgairol, a radikalisan mas uzleti es leadership modellekrol es persze magunkrol.
Az utat a fantasztikus fonokom es egy szinten a cegnel dolgozo dan orvos szervezte, aki egyebkent korabban Kenyaban is gyogyitott AIDS-es betegeket.
Az elso harom nap a kenyai egeszsegugyi rendszerrol szereztunk tapasztalatokat. Voltunk az Egeszsegugyi Miniszterium azon reszlegenel, ahol tobbek kozott a diabetesszel is foglalkoznak - kb. 10 nm iroda, 4 dolgozo, evi 35.000 DKK koltsegvetes... Meghokkento...


 Ezutan voltunk meg egy NGO-nal, aztan az egesz ut legmeghokkentobb allomasa kovetkezett - egy nyomornegyedbeli kozkorhaz. Az itt latottakat inkabb nem reszletezem (anelkul is egeszes biztosan sokaig emlekezni fogok ra), de az biztos, hogy a szegenyseg es a betegseg uj ertelmet nyertek a szokincsemben. Es az is, hogy egy keveske penz vagy munka hatalmas dolgokra kepes ebben a vilagban. Ezutan a latogatas utan az autoban szohoz sem jutottunk.


De szerencsere az estet a kenyai leanyvallalat eloadasaval fejeztuk be, ami a nap elmenyei utan nagyon felemelonek hatott. Elkepeszto volt latni, hogy ahol mi nyugatiak csak nehezsegeket es szegenyseget latunk, ott masok minden sarkon uzleti lehetosegeket talalnak.


Kovetkezo nap haborogtunk, hogy reggel fel 8-kor kellett indulnunk Kenya legnagyobb korhazaba (meg nem tudtuk, hogy minden nap egyre korabban indulunk majd - a rekord reggel 5-os indulas). Kenya legnagyobb korhaza egyebkent nem volt olyan rossz, szinte akar Magyarorszagon is lehetett volna. Ezutan elmentunk meg egy egyhazi korhazba, ahol az orszag 9 diabetesz klinikaja kozul az egyik uzemel. A delutant pedig Karen Blixen, a dan irono birtokan tolottuk. Szinte elkepeszto volt, hogy nehany hettel korabban meg Karen Blixen daniai hazaban ebedeltunk... Es persze az egesz szemelyzet a csodankra jart, mert nem sok dan embert lattak eddig (magyart meg szerintem meg kevesebbet...)

A harmadik nap igazi kaland volt, ugyanis egesz nap egy korhazban kellett onkenteskednunk. En a szerencsesek koze kerultem: delelott a diabetesz klinikan segedkeztem, vercukrot es vernyomast mertem, a diabetesz komplikaciokrol oktattam. Delutan pedig a konyhan segitettem, es teat vittem a betegeknek. Eleg nagy mosolyt varazsolt a betegek kepere, amikor a tanyerokat egy feher lany szedte ossze a kortermekben. Egy szot jol megtanultam szuaheli nyelven: a mzungu feher embert jelent :) A tobbiek mar nem jartak ilyen jol, Theis a mosodan volt, Ove a surgossegin, Per pedig a gyogyszertarban adagolta a HIV gyogyszereket.

Kovetkezo nap a Mount Kenya iranyaba vettuk utunkat. Csodalatos napfelkelte a hegyek mogott, az ut mellett vegig mango, ananasz, kave es rizs ultetvenyek. Gyonyoru taj, Kenyanak ez a resze sokkal zoldebb, mint gondoltam. A Mount Kenya labanal pedig meg is erkeztunk az Angel of Hope nevu arvahazba, ahol Agnes asszony fogadott minket. Agnes egesz eleteben egy allami arvahazban dolgozott, ugy erezte, ez a hivatasa (Ahogyan o mondta, she had the call of God). Amikor viszont nyugdijba ment, meg miding ugy erezte, hogy nem tett eleget kuldetesenek, igy mindenuket eladva vettek egy foldet ferjevel, ahol felepitettek egy kis arvahazat. Szerintem a "managing under uncertainty" koncepciora nem lehetne ennel jobb peldat keresni: reggel meg nem tudni, mibol lesz majd etel az asztalon. Csak egyetlen biztos pont van a nap folyaman, meghozza az, hogy iskola utan 15 ehes szajat kell majd megetetni... Hus pedig csak kethavonta egyszer kerul az asztalra. Termeszetesen vittunk sok ennivalot, szappant es mososzert. Es nap kozben kifestettunk 4 szobat es lefestettunk nehany ablakot. Delutan pedig a gyerekekkel jatszottunk, akik elkepeszto aranyosak voltak. Az ugralokotel es a lego is nagy sikert arattak. Ove csak nagy nehezen tudott berancigalni minket a kocsiba hogy induljunk hazafele a 4 oras utunkra. Hazafele uton ismet gyonyoru naplemente, aztan hirtelen defekt a semmi kozepen. Amig kereket csereltunk, hirtelem ugy 50 ember kerult elo - szo szerint - a semmibol... Hat igen, ebben az orszagban viszonylag nehez eszrevetlennek maradni a mi borszinunkkel :)




Utolso ket napra Nairobi orult forgalmat elhagyva Masai Mara fele vettuk az utunkat - egy nagynak nem nevezheto repulovel. A repulok egyebkent itt inkabb olyanok, mint a buszok. Ugy 10-15 percenkent leszallnak a szavanna kozepen, hogy felvegyenek vagy letegyenek utasokat. A vegere mar egeszen belejottunk, szinte meg elveztuk is.
A leszallopalyan (egy murvas csik) vartak is minket a turavezetoink es ket masai, es egybol el is indultunk szafarizni. Eloszezon ellener a "big 5"- bol negyet sikerult latnunk (kiveve az orrszarvut, az itt nagyon ritka). Lattunk zsirafokat, oroszlanokat a kolykeikkel, gepardot, impalat, leopardot, gnukat, struccot, vaddisznot, elefantokat, majmokat es a kervenceimet, a zebrakat. A termeszet szepsege egyszeruen leirhatatlan! Barcsak egyszer visszamehetnek ide egy szuper fenykepezogeppel!!



A nap fenypontja a szavanna magas fuvei kozott elkoltott ebed volt! Aztan persze a naplemente es a szigoruan csak a malaria megelozesere szolgalo gin-tonic a tabortuz mellett. Ilyen csillagos ejszakat meg sosem lattam - es mivel a deli felteken voltunk, igy a goncol szeker fejjel lefele allt, az eszaki csillag helyett pedig a delit lehetett latni.
A tabor (Leleshwa Camp) legalabb 5 csillagos, a satrakat masai-ok orzik - csak emiatt birtal az ejszaka az oroszlanuvoltestol es hienakacagastol hangos ejjelen nehany orat aludni...

 Masnap minden addigi korankelesi rekordot megdontve reggel 5-kor mar egy domb tetejen szurcsolgettuk a kenyai fekete kavet a napfelkeltet lesve. Egy ujabb fantasztikus elmeny, mintha megallt volna az ido!
Innen pedig egy masik olyan helyre mentunk, ahol viszont tenylegesen megallt az ido: egy masai faluba. En mar azon is meglepodtem, hogy senkin nincs cipo, nincsenek ablakok a valyoghazakon, es hogy a kecskek es az emberek egyutt alszanak. Ezutan a 8 nejusegre mar nem is terek ki, es arra, hogy a felesegek a legjobb baratnok :)
Sajnos ebbe a napba mar csak egy gyalogszafari fert bele, ahol szerencsere semmi nagyobb ragadozoval nem talalkoztunk. A legveszelyesebb allat talan a termeszhangya volt :) Igy viszont kaptunk egy kis szinhazi demonstraciot arrol, hogy hogyan gyoz le egy masai egy oroszlant :)
Uton a repulo fele meg "belebotlottunk" 4 elefantba - ami egyben az ut legveszelyesebb resze is volt. Ugyanis a hormontultengeses elefantok nem igazan szeretik a nezegelodo turistakat es a kutyaugatast, es ennek lathato jelet is adjak. A fuleit kitaro es razkodo elefant (a tamadas elotti negyedik fazis a 10-bol) csak Adri szamara nem tunt veszelyesnek - igy o vidaman fenykepezgetett, mig mindenki visszakuszott a kocsi melyere :) De igy legalabb szuletett nehany jo kep Adri jovoltabol!
Ezutan mar csak egy 14 oras repulout volt hatra. Koppenhaga repteren leszallni olyannak tunt, mintha egy masik bolygon, vagy legalabbis egy masik evszazadban jarnank. Ennyi volt tehat Kenya, most pedig "Out of Africa".
Kenya... egy fantasztikus hely, annak egy tovabbi bizonyiteka, hogy a kultura es a termeszet valtozatossaga emberi esszel felfoghatatlan... Mi lehet meg odakint?

Nincsenek megjegyzések: