A héten jöttünk meg Zakynthos szigetéről, ahol 11 napot töltöttünk Janóval. Zakynthos Görögországban van, a Jón tenger legdélebbi szigete, Korfu és Kefalónia alatt, Szicíliával és Tunéziával majdnem egy vonalban. Ezt éreztük is az időjáráson, ugyanis míg itthon októberi hideg volt, addig ott 35-40 fokban sütkéreztünk, a tenger pedig délutánonként a sekélyebb részeken szerintem úgy 30 fokra is felmelegedett.Főhadiszállásunk Agios Sostis volt, ez Zakynthos déli öblében van, Laganas város melletti kisebb település, vagyis inkább néhány szálloda és étterem együttese (településnek nevezni talán túlzás). De nagyon szép partja van, lassan mélyülő, nyugodt, kristálytiszta vízzel. Ez az öböl egyébként a sziget egyik nagyobb turistaközpontja, főként Laganas, ami az angol bulizni vágyó fiatalok legkedveltebb helye (ebből kifolyólag pihenni vágyókank Laganast egyáltalán nem ajánlom).
Laganas éttermeinek fényei éjszaka
Egyből első nap fogtunk is két tengeri csillagot a partunkon. Egyébként egész idő alatt sokat búvárkodtunk, bár a víz alatti élővilág nem túl gazdag. Azért láttunk pár érdekes halat.
Gyönyörű a kilátás a strandról, amivel szemben van a teknős sziget.
A strandunkról egy kis fahídon be lehet menni egy kisebb szigetre is. Erre a kis szigetre 3,5 € a belépő, ami az ott lévő bárban lefogyasztható. Amúgy nagyon hangulatos, jó zene szól, este pedig állítólag szórakozóhelyként üzemel.Agios Sostis strandja a két szigettel
A sziget bejárata és a szigeten lévő bár és kis strand
A kis sziget szürkületkor és éjszaka
A Zante Sun nevű szállodában laktunk, amit egyébként mindenkinek ajánlok. Nagyon jó az elhelyezkedése, csak egyetlen hotel van a part és közte, van egy nagy medence (bár ezt mi nem használtuk ki, mert a tengerrel azért össze sem lehet hasonlítani). A reggeli unalmas volt, a vacsora viszont változatos és finom. Egy tengerre néző szobát kaptunk, egész nagy terasszal. Vasárnap a medence partján barbecue volt, a kép ott készült.
A sziget bejárata és a szigeten lévő bár és kis strand
A kis sziget szürkületkor és éjszaka
A Zante Sun nevű szállodában laktunk, amit egyébként mindenkinek ajánlok. Nagyon jó az elhelyezkedése, csak egyetlen hotel van a part és közte, van egy nagy medence (bár ezt mi nem használtuk ki, mert a tengerrel azért össze sem lehet hasonlítani). A reggeli unalmas volt, a vacsora viszont változatos és finom. Egy tengerre néző szobát kaptunk, egész nagy terasszal. Vasárnap a medence partján barbecue volt, a kép ott készült.
Az előttünk levő szállodából pedig már valami ilyesmi a kilátás nappal.
Ilyen pedig éjszaka, teliholdkor
Néhány nap strandolás után befizettünk egy sziget körüli hajóútra, ami reggel 9-kor indult és délután fél 6-kor ért véget. (Ilyen túrákat nem szabad az idegenvezetőnél befizetni, mi 28 helyett 18 €-t fizettünk egy laganasi irodában). A hajóút nagyon szép volt, de elég kimerítő. Közben a hajó 3-szor megállt, ahol lehetőség volt fürdőzésre. Az első fürdőhelyen a másnapos angolok egyből belevetették magukat a vízbe a fedélzetről. Én is szerettem volna vállalkozni egy fejesre, de végül csak egy talpasra volt bátorságom, ahogyan az a mellékelt képen is látszik.
Itt pedig már Janó úszkál a kristálytiszta kék vízben, valami ehhez hasonló környezetben.
Az egész sziget partja hatalmas hófehér sziklákkal szegélyzett, és sok helyen a sziklafalban barlangok alakultak ki, ahová kisebb hajókkal vagy úszva be is lehet menni. A víz az egész sziget körül elképesztően tiszta és kék.
A legszebb megálló a Navagio volt, ez az öböl ad otthont az 1983-ban partra vetett csempészhajó roncsának.Egyébként a Navaggio volt az, ami miatt idén Zakynthost választottuk úticélunknak. És nem is csalódtunk, ezt egyszer mindenkinek látni kell. Leírhatatlan érzés a 200 m magas hófehér sziklák, a hófehér homok (és kő, mert az öböl egy része egyébként köves) és türkiszkék víz találkozását látni. Szerintem a képek is magukért beszélnek. Az öböl egyébként csak hajóról közelíthető meg, a sziklákról csak egy kilátóról lehet megcsodálni, erről még később lesznek képek. A hajóút pedig a Földközi tenger legmélyebb pontjához (kb 4200 m) egészen közel halad el, de ebbe talán nem is érdemes jobban belegondolni :)Tehát valami ilyesmi látvány tárul a szemünk elé, amikor a hajó bekanyarodik az öböl bejáratába.
Ez a hely egyszerűen annyira gyönyörű volt, hogy több száz képet készítettünk, amiből nagyon nehezemre esett szelektálni. Talán a következő képek visszaadnak valamit a hajóroncs hangulatából és a vakítóan türkiszkék vízből.
Amint látszik, az öböl nagyon népszerű a turisták körében, rengeteg kisebb-nagyobb hajó érkezik ide, érdekes lenne egyszer megnézni az öblöt kihaltan is...
Sajnos a hajóroncsnál csak 1 órát töltöttünk, és indult is tovább a hajó a sziget nyugati partja mentén. Az utolsó megálló a hajótúrán a Keri barlangokhoz közel eső fürdőhely volt, talán azt már mondanom sem kell, hogy a víznek itt is elképesztő színe volt.
És a szerencsésebbek, akiknek saját vitorlásuk van, addig maradhatnak az ilyen öblökben, ameddig csak kedvük tartja, mi pedig Zakynthos város felé vettük az irányt.
További néhány nap strandolás után béreltünk autót 3 napra. Vicces volt, mert a Budget-nél az értékesítő maga alkudta le az árat 160-ról 120 euróra, mi egy szót sem szóltunk :) Ilyenek ezek a görögök.Első nap megnéztük a Vasilikos félszigetet, mert állítólag itt vannak a sziget legszebb strandjai. Mi annyira nem voltunk elájulva, láttunk már sokkal szebbeket is, sőt szerintem Agios Sostis strandja legalább olyan jó, mint ezek. Azért itt egy kép Porto Zorro nevű strandról, ami sokak szerint a sziget legszebb strandja. Mindenki döntse el ízlése szerint :)
Hazafelé megnéztük a közelben lévő Kalamakit strandját, ami a teknősök egyik kedvelt tojáslerakó helye. Emiatt csak a vízhez közeli részen lehet sétálni és strandolni, nehogy megsérüljenek a homokba leásott teknőstojások. A strand pedig délután fél 7-kor bezár, onnantól a teknősök birodalma lesz. Mindenfelé önkéntesek figyelmeztetnek a strand és a nemzeti park (mert az egész laganasi öböl egy tengeri nemzeti park) szabályainak betartására. Közvetlenül a Kalamaki strand mögött van a kifutópálya is. Szerettünk volna látni a fejünk fölött leszálló repülőt, de ez sajnos nem sikerült. Helyette Janó észrevett egy madárfiókát, amit valószínűleg a nagy szél kisodort a fészkéből. Fel is másztunk a strand mögötti homokdűnékre, hogy megkeressük a madárfióka otthonát, de sajnos nem jártunk sikerrel.
Következő nap szinte az egész szigetet bejártuk. Reggel a Keri félszigetre indultunk, megnéztük a világítótornyot, ami igazából egy étterem, ahonnan csodálatos a kilátás. Itt van Görögország legnagyobb zászlója is, de ez most a nagy szél miatt be volt vonva. A tenger látványa azért itt is kárpótolt minket.
Innen Keriből kis hegyi falvakon át északra indultunk, forgalom szinte egyáltalán nem volt. Ezt az érintetlen arcát hiányoltuk eddig a szigetnek, és most végre ezt is láthattuk, nagyon tetszett ez az útvonal. Útközben megnéztük az ezer éves olajfát, ami szintén a sziget egyik nevezetessége. Ebéd után értünk el a Navagio kilátóhoz, ahonnan a hajóroncsot felülről is látni lehet. Az öböl fentről nézve is csodálatos!
Mi nem elégedtünk meg a kiépített kilátóval, mert egy képeslapon láttuk, hogy milyen kilátás nyílik, ha az ember kisétál egy sziklaszirtre, egészen pontosan ide:
Strandpapucsban ki is mentünk tehát ide, ahonnan még felejthetetlenebb látvány fogadott minket.
Miután kigyönyörködtük magunkat, elindultunk hazafelé, kicsit másik úton, ami a szépen megművel olajfa ligetek között vezetett, és egész Zakynhots várost és a laganasi öblöt látni lehetett.
Utolsó autós napunkon nem volt kedvünk olyan hosszú utazásra, úgyhogy újra kimentünk Kalamaki strandra leszálló repülőt nézni. De aznapra a széljárás miatt csak a felszálló repülők látványát élvezhettük. Mindegy, az is szép volt. Mivel a nagy szél miatt nem volt kifejezetten strand idő, bementünk a sziget fővárosába, Zakynthos városba, ami így másodszorra sokkal jobban tetszett. Egész nagy kikötő van itt, hatalmas jachtokkal és vitorlásokkal.
A Solomos téren (Zakynthos főtere) áll ez a templomtorony, amely talán annak a 2-3 épületnek az egyike, ami egy hatalmas földrengés után megmaradt a szigeten.
Zakynthosban felmentünk a város feletti erődbe, ahonnan szintén gyönyörű a kilátás. Nemcsak a várost, de a laganasi öblöt és a teknős szigetet is látni, főleg ha az ember távcsővel nézi :)
Még útközben összefutottunk egy görög menyasszonnyal, annyira kedvesen integettek, gondoltam, megérdemlik, hogy felkerüljenek a blogra...
A maradék napjainkat nagyrészt strandolással töltöttük. Nagy szerencsénkre pont az autóbérlés 3 napján volt kicsit hidegebb (25 fok körül) és szeles, a többi napon visszajött a strandidő.
A teknősziget este
Még egy délután befizettünk teknőslesre. Ha azt eddig nem írtam volna, Zakynthos a cserepes fejű teknősök (helyi szóval Caretta-Caretta) szaporodó- és élőhelye, és szerencsénkre éppen a laganasi öbölben szeretnek úszkálni. A hajóúton sajnos csak egyet láttunk, de az jó nagy volt, legalább 1 m hoszzú, és állítólag több száz kilót nyom. Többször is feljött levegőt venni (azért hozzáteszem, úgy fél órás várakozás után). De megérte, mert már annyira szerettem volna látni egy ekkora tekit!
Miután a teknős szépen elúszott, elvittek minket a Keri barlangokhoz, majd tovább a teknős szigetre (Marathonisi), aminek teknős formája is van, és a víz itt még tisztább, mint az öböl többi részén :)
A hazaindulás reggelén még kisétáltunk Laganas kikötőjébe, mert hallottuk, hogy a teknősök kiúsznak ide, amikor a tengerről visszatérő halászok haldarabokat dobálnak a vízbe. Napfelkelte után nemsokkal mentünk, amikor a strandunk is csodálatos volt.
Kicsit korán érkeztünk, de amint befutottak a halászok, meg is jelent egy hatalmas teknős. Lenyűgöző, amint olyan lassan és zavartalanul úszkál ez a hatalmas állat közvetlenül a szemünk előtt.
Voltak, akik komolyabb objektívvel fotózták ezt a gyönyörű teknőst :)
Ezek voltak zakynthosi élményeink. Visszafelé még 3 órát késett a repülőnk, de ez utólag feledhető. Zakynthos talán nem a látnivalókban leggazdagabb görög sziget, de ami van, az felejthetetlen. Számomra a favoritok a Navagio öböl a hajóronccsal (mind lentről, mind fentről), a Keri kilátó és Zakynthos város kilátása az erődből. Valamint a kristálytiszta és meleg tenger, ami a sziget minden pontján a kék más-más árnyalatában szikrázik. És persze a teknősök, amiket már annyira szerettem volna látni (bár azért megjegyzem, hogy nem szeretnék úszkálás közben összefutni eggyel, olyan hatalmasak). Mindenkinek ajánlom a szigetet, Agios Sostist, a szállodát, és még egy jó tanácsként az utószezont a hőség elkerülésére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése